A közeli hetekben dőlhet el, hogy a szakszervezetek szerveznek-e útlezárást, tüntetést vagy sztrájkot amiatt, hogy hosszú ideje nem sikerül megállapodni a munka törvénykönyve, a sztrájktörvény és a korkedvezmény ügyében. Erről is beszéltem a Magyar Nemzetnek adott interjúban.

– Már a parlament előtt van a jövő évi költségvetés tervezete. Milyen bértárgyalás lehet így, ha lesz egyáltalán? És hogy lesz ebből minimálbéralku?
– A költségvetés korai benyújtása miatt a bértárgyalásokat haladéktalanul meg kell kezdeni, ezt a LIGA elnöksége kezdeményezte a versenyszféra és a kormány állandó konzultációs fórumán (VKF). A költségvetési paraméterek ismeretében, ahogy általában ősszel szokott lenni, a következő évi minimálbérről kell elsősorban megállapodás-közeli helyzetbe jutni, vagy akár meg is állapodni. Emellett persze a bértárgyalásokat is meg kell kezdeni.

– Miért akarnak a szakszervezetek most csomagban, több évre megegyezni?
– Szintén a Liga két évvel ezelőtt kezdeményezte, hogy a létminimum és a minimálbér nettó értéke közötti nagy és elfogadhatatlan különbség ledolgozására egy középtávú megállapodás szülessen. Vagyis el kellene érnie a minimálbérnek a létminimum szintjét. A különbség most nettó 20 ezer forint körül van. Lehetetlen helyzet, hogy a munkavállaló napi 8 órát dolgozik, és még annyi pénzt sem keres, hogy a létfenntartásához elegendő forrása meglegyen. Nem gondoljuk, hogy egy év alatt meg lehet ezt oldani, bár ha nagyon akarnánk, akkor csodák is történhetnének, hiszen volt már arra példa az első Orbán-kormány idején, hogy a minimálbér jelentős mértékben, 20-25 százalékkal emelkedett. Szerintünk erre most is van mód.

– A tavalyi alkuban voltak olyan elemek, amelyek nem a bérről szóltak, és nem teljesültek. Nem változik például a munka törvénykönyve, és a megszüntetett korkedvezmény ügyében sem sikerült megállapodni a kormánnyal. Mennyit ér így a megállapodás?
– A munkavállalók életkörülményeiről, a munka törvénykönyvéről, a sztrájktörvényről, illetőleg a kivezetett korkedvezményes nyugdíj helyettesítésére vonatkozó indítványokról tárgyalásokat kezdeményeztünk. Ma már látszik, hogy ez nem feltétlenül hoz eredményt.

– Óvatosan fogalmaz…
– Elégedetlenek vagyunk a februárban beindított tárgyalások jelenlegi állásával. Ez az eredménytelenség tiltakozó akciókhoz vezethet.

– A tavaly őszi félpályás útlezárásokat folytatják?
– Lehet az is, tüntetés is, akár sztrájk is.

– Ez mikor dől el?
– Szerintem a közeli hetekben.

– Nemrég meglepő fordulat történt, amikor 25 év után nem választották meg újra a VDSZSZ elnökének. Pontosan mi történt?
– Rajta voltam a szavazólapon, de egyedüli indulóként a voksoknak csak 37 százalékát kaptam. Ami elég megdöbbentő, hiszen a körülményekhez képest az elmúlt időszak volt pályafutásom legsikeresebb négy éve. A vasutasoknál a korábbi kormány által megígért Cargo-pénzt kifizették, ami három karácsonyát édesítette meg a vasutasoknak. Az elmúlt négy évben szinte forrás nélkül béremeléseket tudtunk elérni a MÁV-nál, és a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány pályázati rendszerén belül már másodszor tudjuk nyaraltatni a vasutasokat. Az elmúlt négy évben tudtunk egy olyan szövetséget létrehozni, amelyet a vasutasok már régen óhajtottak.

– Puccs volt, vagy egyszerűen érdektelenség?
– Nem volt érdektelenség, mert a küldöttek 95-96 százaléka jelen volt.

– Akkor szervezett akció?
– Úgy érzem, de ezt nem tudom bizonyítani. Hiszen az elmúlt négy évről szóló beszámolót, amit én terjesztettem elő az elnökség jóváhagyásával, a küldöttek hozzászólás és kérdés nélkül egyhangúlag elfogadták. Ugyanez volt igaz a 2014-es költségvetési beszámolóra. Azután a választás előtt lehetőség lett volna rá, hogy a jelöltekhez, s a jelölthöz szóljanak a küldöttek, kérdéseket tegyenek fel, de ott sem volt egyetlen kérdés, egyetlen megjegyzés sem. Az ember ilyen döntéssorozat után azt gondolja, hogy minden rendben van, ráadásul, mint mondtam, sikeres négy évnek ítélem az elmúlt ciklust. A szavazatszámlálásnál viszont kiderült, hogy csak a voksok töredékét kaptam meg. Szerintem szervezkedtek. Hogy ki és miért, arra csak spekulációk vannak. Van, aki szerint az lehet a háttérben, hogy elég jelentős szövetségi politikát folytatott a VDSZSZ az elmúlt négy évben. Az biztos, hogy a Ligába az elmúlt években 95 tagszervezet lépett be, és több mint 130 ezer szakszervezeti tag került át, ami szenzációsan sok.

– Meg is kapta a Liga a többi szakszervezeti szövetségtől, hogy a forrásokat és a tagokat onnan viszik el…
– Ez egy másik irányú nyomás, ami rám nehezedik. Amikor az embert kívülről és belülről is nyomás alatt tartják, elég kicsi a mozgástér.

– Újraindul a VDSZSZ elnöki posztjáért?
– Még nem döntöttem el. A következő másfél hónap fejleményeitől függ, hogy részt veszek-e a versenyben, vagy nem. Az indulás mellett az szól, hogy így alkalmat adhatok a tagoknak, hogy legalább ebben a kampányban mondják el, mi volt a baj velem.

– Nem lehet köze a történtekhez, hogy sokan Fidesz-barátsággal vádolják önt, illetve a Ligát? Van alapja ezeknek a feltételezéseknek?
– A Liga és én is pártfüggetlen szakszervezeti politikát folytatunk. A Liga sem az ellenzékkel, sem a kormánypártokkal nem kokettál. Mi a mindenkori kormányt tekintjük tárgyalópartnerünknek, és mivel most fideszes a kormány, velük tárgyalunk. Többször volt alkalmam Orbán Viktorral találkozni, de soha nem mint pártelnökkel, hanem mint miniszterelnökkel.

– A 2000-es évek elején, amikor az egyik leghosszabb vasutassztrájkot tartották az országban, nemkívánatos személy volt a Fidesznél, előhozták az ingatlanügyeit is. Alig tíz évvel később pedig már ott ült Orbán Viktor mellett egy vasúti kocsi előtt, és írta alá a Cargo-ügyben az egyezséget. A körülmények változtak, vagy ön fordult nagyot?
– Szerintem én nem változtam, mert az első Orbán-kormány idején is azt szerettem volna, hogy írjuk alá a megállapodást, meg a második Orbán-kormány idején is.

– Akkor menjünk vissza még jobban az időben. Sokan mondják, hogy a Liga egyértelműen antikommunista irányvonalon szerveződött, hiszen a baloldalnak már megvolt a maga szakszervezeti tömörülése. Ez így van?
– A Liga 1988-ban jött létre. A SZOT még létezett, amikor az MSZOSZ még nem, csak a Liga. Az első bejegyzett szakszervezeti konföderáció Magyarországon a Liga volt. Nem antikommunista volt, az anti-SZOT jelző talán jobban lefedi a valóságot. Vagyis a SZOT tagadásának nyomán jött létre a Liga, ráadásul ez volt az egyetlen szakszervezeti konföderáció, amely tagja volt az Ellenzéki Kerekasztalnak.

– Azaz mégis vállaltak politikai szerepet?
– Itt egy pici politikai szerepet vállalt a Liga, mert tetszett az akkori tagságnak a Szolidaritás példája, ami persze összehasonlíthatatlanul hatékonyabb volt, mint a Liga megjelenése az Ellenzéki Kerekasztalnál. De ez jó minta volt, és a Liga részt szeretett volna venni, és részt is vett a politikai átalakításban, a békés átmenet alapjainak megteremtésében.

– Mennyire kell távol maradnia a szakszervezetnek a politikától? A 90-es években elég erős volt az összefonódás, az MSZP-s Nagy Sándor vagy Sándor László esetében ez jól látszott.
– Magyarországon a szakszervezetek nehéz helyzetének egyik fontos oka, hogy a nagy részüknek politikai kötődései vannak. Ezt jelezte, amikor szakszervezeti vezetők beültek a szocialista párt frakciójába, vagy aktív szakszervezeti vezető egyik pillanatról a másikra átült a kormány valamelyik hivatali székébe. Ezek mind rontották a szakszervezetek hitelét. A Liga nem tett ilyet.

– És Őry Csaba Liga-alelnök, aki a Fidesz szakértője lett, vagy Horn Gábor, aki egykor a Liga megbízott elnöke volt?
– Ők mindketten – és még vannak más Liga-vezetők is – úgy léptek le, illetve úgy vállaltak politikai-kormányzati szerepet, hogy jóval előtte lemondtak a Ligában betöltött funkciójukról. Tehát nem a funkcionárius, nem az aktív szakszervezeti vezető ment át, hanem a szakszervezeti sarzsijairól korábban, jóval korábban lemondott magánember.

– A 2010-es kormányváltás után volt pénzosztás a szakszervezetek között, igaz, nem csak a Liga kapott. Ez hogy illik a képbe? Nem visszás, ha a kormány fizeti az érdekvédőket?
– Én csak a Ligáról tudok beszélni. Azt tudom, hogy a 2010-es választások előtt, a szocialista kormányok idején mások kaptak jelentős pályázati pénzeket. Most a Ligának sikerült ebben a dologban eredményeket elérni, mi valóban igen jelentős projekteredményeket értünk el. Ezek a pályázatok a Liga kapacitásait rendkívüli módon megnövelték. Amikor elkezdtük, akkor öt alkalmazottja volt a Ligának, most a projektek csúcspontján több mint száz munkavállaló dolgozik. A Liga körül nagy vákuum keletkezett, óriási szívóhatást éreztek a szakszervezetek, és ez alatt a két projektév alatt körülbelül 12-13 szervezet érkezett a Ligához. Ezek majdnem mind nagy ágazati szakszervezetek, és egy jelentős részük a többi konföderációtól jött át.

– Akkor érthető a többi szakszervezeti szövetség felháborodása, nem?
– Elég alacsony színvonalon fogalmazták meg a véleményüket a kollégák; azt mondták, hogy mi megvettük kilóra ezeket a szervezeteket.

– Nem így történt?
– Ehhez csak annyi kellene, hogy ők megvehetők legyenek, mi pedig meg akarjuk őket venni. De hát erről szó sincs, nyilván látták, hogy itt érdemi munka folyik, és azt gondolták, hogy nálunk érdemesebb a saját tagjaik érdekeit védeni. Szerintem jól döntöttek, és ez a folyamat nem zárult le, most is nap mint nap kapjuk a jelzéseket, hogy további szervezetek akarnak a Ligába belépni.

– Érdeket védeni sokféleképp lehet, de hogy lehet akkor, amikor erős a hatalom nyomulása, a centralizáció?
– Nagyon nehéz ma érdekvédelmet művelni Magyarországon. Valóban, a jelenlegi kormány eléggé takaréklángon tartja a társadalmi párbeszédet. Például a miniszterelnök 2012 tavaszán aláírt egy olyan megállapodást a szakszervezetekkel, köztük velünk is, hogy a VKF plenáris ülésein a ő maga képviseli a kormányt. 2012 őszén, a bérmegállapodás aláírásán találkoztunk utoljára a miniszterelnökkel ezen a fórumon. Pedig sok mondanivalónk lenne számára, nekem személy szerint is. Szerintem nem jól teszi, hogy távol marad, hiszen neki is érdeke lenne, hogy közvetlen kontaktusa legyen a munka világának szereplőivel.

– Nemrég meghívta a fórum ülésére. Mit válaszolt?
– A munkaadói és a munkavállalói oldal is felvetette, hogy jöjjön oda a miniszterelnök. Aztán tartottunk plenáris ülést, ahol a gazdasági miniszter képviselte a kormányfőt. Ami nem lenne baj egyébként, ha meglenne a mandátuma, de nincs.

– Fontos felvetése volt a Ligának, hogy a vasárnapi zárva tartás ügyében legyen népszavazás. Ez a kezdeményezés elhalt?
– Amikor be lehet adni, akkor természetesen beadjuk a kérdést, de vannak sztrádafoglalók, mint például az Összefogás nevű kamupárt, és most a Munkáspárt lépett ugyanerre a pályára. Úgy látszik, hogy az erőtlen, érzékelhetetlen pártok fel akarják hívni magukra a figyelmet, így odaállnak a népszavazási kezdeményezés mellé, fékezve a társadalom véleménynyilvánítását. Ez pótcselekvés; cinikusak, és tudják, hogy valójában akadályozzák a népakaratnak a kinyilvánítását.

– A vasárnapi zárva tartást jó megoldásnak tartja?
– A világ fejlődik, modernizálódik, a szolgáltatásokra az embereknek egyre gyakrabban van szükségük. Ilyen szolgáltatás a kereskedelem, a vasúti közlekedés, az internetszolgáltatás, és mondhatnék még száz hasonlót. A modern világban szinte alig van különbség a vasárnap és a hétköznapok között.

– De most nem erre tartunk…
– Nyilván ez a visszafordulás nem mehet sokáig, és azt gondoljuk, hogy nem a szolgáltatást kell megakadályozni, hanem olyan körülményeket kell kialakítani a munkavállalónak is és a vásárlónak is, ami elfogadható. A Liga ezért azt javasolta, hogy legyen önkéntes a vasárnapi munkavégzés, és legyen 200 százalékos a pótlék a hét utolsó napján. A pult másik oldalán ott vannak a vásárlók, akik között legalább négymillió munkavállaló van, az ő érdekeiket is kell nézni ilyenkor. A választópolgárok kétharmada pedig a vasárnapi nyitva tartást szeretné.

– Egy időben sokat támadták önt a MÁV-nál viselt tisztségeivel kapcsolatban, vagy épp a négyszintes zuglói háza miatt. Ezek már nincsenek meg, vagy csak a támadások szünetelnek?
– Huszonkét éve vagyok a MÁV felügyelőbizottságának tagja, megszakítás nélkül. Sem az igazgatóságban, sem a felügyelőbizottságban nem tudta ezt utánam csinálni senki. Erre nagyon büszke vagyok. És változatlanul az említett zuglói házban lakom. Nincs változás. Én az állandóság híve vagyok.

szerző: Markotay Csaba, forrás: Magyar Nemzet
Fotó: Béres Attila / Magyar Nemzet

Hivatkozás: http://mno.hu/magyar_nemzet_belfoldi_hirei/gasko-istvan-az-allandosag-hive-vagyok-1288493