A bal-liberális kormány, kormányzásuk utolsó időszakában egyre inkább formálissá tette az érdekképviseletekkel történő együttműködést.

A kormányzati intézkedések a szakszervezetek által fontosnak tartott érdekek ellen történtek /foglalkoztatási garanciák hiánya, vonalbezárások/ és ez időben jelentek meg az első repedések mind az országos, mind a helyi érdekegyeztetések gépezetében is.

Így azzal a reménnyel vártuk a 2010. évi országgyűlési választások eredményét, hogy ennél már csak jobb következhet.

E reményt erősítették a mai kormányzó pártok vezetőinek akkori megnyilvánulásai, melyek sztrájkköveteléseinket jogosnak és teljesíthetőnek ismerték el, elismerően nyilatkoztak szakszervezetünk érdekvédelmi - vonalbezárások elleni - munkájáról, és egy olyan jövő reménye csillant meg, melynek során konfliktusainkat a különböző szintű egyeztetéseket kővetően megállapodásokkal tudjuk lezárni.

Kétségtelenül eredményként könyvelhetjük el, hogy a bezárt mellékvonalakon ismét megindult a forgalom. A vasutasok a korábbi sztrájkokban kiesett jövedelmük pótlására, továbbá MÁV CARGO működtetésében, privatizálásában végzett munkájuk elismeréséül három évre elosztva, összesen 5 milliárd forint személyekre lebontott jutalomban részesültek.

Az új kormány részben konszolidálta a MÁV csoport éveken át görgetett, halmozódó adósságállományát. A MÁV- START-al megkötött hosszú távú közszolgáltatási szerződés az államtól, és az operatív vasutaktól befolyó pályahasználati díjak révén megteremtette a pályavasút szerény, de folyamatos működtetésének feltételeit.

A szervezeti változtatások eredményeképpen létrejött a holdingszerűen működő MÁV (vállalat) csoport.

Vannak különböző elgondolások a MÁV és a VOLÁN csoport közötti működési párhuzamosságok megszüntetésére, menetendek összehangolására, esetleg egyfajta közös vállalt irányításra, de ezek részletei napjainkban még nem ismertek.

E néhány pozitív történés mellett, azonban nem hagyhatjuk szó nélkül azokat a munka világát érintő kedvezőtlen változásokat, melyek okán mégiscsak keserű szájízzel kell, hogy visszatekintsünk az elmúlt négy évre.

 A polgári kormány első intézkedései között szerepelt a sztrájktörvény olyan tartalmú módosítása, mely szinte lehetetlenné tette, hogy a szakszervezetek e hagyományos, végső nyomásgyakorló eszközükkel éljenek.

Ezt követte az új Munka Törvénykönyvének hatályba léptetése, mely a szakszervezetek munkáját igyekszik szűk keretek közé korlátozni, míg a munkavállalókat minden korábbiaknál kedvezőtlenebb, kiszolgáltatottabb helyzetbe hozta.

Diszkriminatív módon, ellentételezés nélkül nőtt a közalkalmazottak, köztisztviselők, állami alkalmazottak munkaideje, csökkent a jogvédett szakszervezeti tisztségviselők száma és sorolhatnánk…

Csökkent, és megválthatatlanná vált a köztulajdonban álló társaságoknál a  munkaidő kedvezmény, mely a szakszervezetek működését, gazdálkodását befolyásolja hátrányosan.

A társadalmi párbeszéd fórumai kiürültek, jogszabályok tömege változott, változik az érintettek véleményének megkérdezése nélkül.

Talán nem állunk távol az igazságtól annak a konzekvenciának a levonásával, hogy az elmúlt négy évben szakszervezetünk – tőlünk független, külső tényezők hatására – a kezdeti időszakára jellemző nehéz körülmények között végezte munkáját.

A VDSZS Szolidaritás fennállásának 25 éve alatt markáns szereplőjévé vált a magyar szakszervezeti mozgalomnak. Saját közegében hiteles képviselője, legmarkánsabb érdekérvényesítője tagságának, egyben a vasutasságnak.

Óvatos optimizmussal reméljük, hogy a most kezdődő ciklus vége felé kedvező változások indulnak be a munka világát, szakszervezetek mozgásterét meghatározó külső tényezőkben.

(Folytatjuk...)